Hol tart az agilitás módszertana és a KKV-k a digitalizációja 2022-ben?

81 / 100

Pedro-ötlet
Jó cél nélkül bukásra van ítélve az egész digitalizációs projekt.

Agilitás és digitalizáció.

Szekrényi Péterrel, az AMTECH Rendszerház Kft. tulajdonosával beszélgettünk arról, hogy hol tartanak a KKV-k a digitalizáció területén, illetve arról, hogyan használják az agilitás módszertanát.

Szekrényi Péter, Pedro – akit mindenki csak így hív, beleértve a kollégáit meg az ügyfeleit is -, az AMTECH Rendszerház tulajdonosa, ami már 13 éve működő cég, és szoftverfejlesztéssel, vállalatirányítási rendszerek készítésével, bevezetésével, valamint hosszútávú karbantartásával foglalkozik.

Köszönjük az interjút a ValVi.hu -nak azaz Gyebnár Levente Zoltánnak, Bujdosó Edinénak és Toperczer Anitának

Hogyan működik ez az üzletág? Mivel foglalkoztok pontosan? Mivel segítetek az ügyfeleiteknek?

 

Képzeld el azt, hogy van egy céged, ami elérte az egymilliárdos éves árbevételt – Magyarországon elég sok ilyen cég van –, és úgy döntesz, hogy ezt meg szeretnéd támogatni egy nagyon jó digitális eszközzel, legyen ez egy vállalatirányítási program, egy ügyviteli szoftver vagy egy termelésirányítási program.

A legtöbb cégnél eljön ez a pillanat, és elkezdenek kutakodni az interneten, hogy milyen megoldások léteznek már a problémáira. Ilyenkor az egyik lehetőség az, hogy egy kész szoftvert levesznek a polcról, és elkezdik azt használni – ennek megvannak az előnyei, valamikor ez a jó megoldás.

Viszont nagyon sokszor előfordul az, hogy nem ez a jó megoldás, mert egy olyan szoftverre van szükség, ami erre a cégre készül el, és még nincs készen.

Hasonlatként: vagy elmész és veszel magadnak egy házat és kicsit átalakítod – ezek a dobozos termékek. Vagy pedig azt mondod, hogy kijelölök magamnak egy üres telket, és olyan házat építetek rá, amilyet csak akarok – mi ez utóbbiak vagyunk, csak szoftverben.

Ha jól értem, akkor egy személyre szabott szolgáltatást nyújtotok az ügyfeleknek.

Még annál is többet, mert a személyre szabás azt jelenti, hogy van valami, amit átalakítunk a kedvedre – mondjuk egy öltöny, amit egy picikét rád formálunk, vagy azt a házat hajlandóak vagyunk átalakítani.

Ezzel szemben mi ténylegesen az ügyfélre, a megrendelőre készítjük el, szinte nulláról a szoftvereket, így mindig olyan megoldás van a végén, amire a megrendelő azt mondja, hogy el sem tudtam volna képzelni, hogy egy szoftver ennyire tudja szolgálni a cégem céljait és álmait.

Akkor nálatok ez a folyamat úgy kezdődik, hogy egy igényfelmérést készítetek, hogy az ügyfélnek mire van szüksége?

Az igényfelmérés az nagyon fontos, és rögtön a legelején megtörténik, de együtt is ötletelünk az ügyféllel. 13 éve létezünk, és nagyon sokat dolgozunk, most is 30 szoftverbevezetésünk van folyamatban – az elég sok. Ez azt jelenti, hogy hatalmas iparági tapasztalatra tettünk szert az évek során különböző szakterületeken, és ezeket behozzuk ezekbe a felmérésekbe, ez a legfontosabb. Tehát megengedjük, sőt kérjük a megrendelőket, hogy magyarázzák el az álmaikat, vágyaikat és azt, amit utálnak a mostani rendszerükben. Mi pedig elmondjuk, hogy mit láttunk máshol, mi az, ami szerintünk neki is segítene, és ebből a kettőből – az ő kéréseiből és a mi szakértelmünkből – lesz egy közös metszet, és ebben találjuk meg azt, amit ténylegesen meg kell csinálni.

A pandémia alatt felgyorsult a digitalizáció iránti érdeklődés, illetve inkább a kényszer, hogy át kell tudni állni vagy el kell tudni indulni a cégeknek ezen az úton.

Te, mint digitalizációt segítő szakértő mit gondolsz erről, valóban csak most indult el ez a folyamat vagy már sokkal régebb óta zajlik, és most felgyorsult?

A digitalizáció akkor kezdődött, amikor az első mobiltelefon vagy az első TV megjelent. A 90-es években volt egy felmérés, megkérdeztek különböző tudós embereket, hogy hogy látják a jövőt 2020-ra vonatkozólag a telekommunikáció, szórakozás területén. Azt mondták, hogy minden egyes téren, ami a technikát érinti, lineáris növekedés várható.

Abban igazuk lett, hogy minden egyes technikai aspektusból hatalmas növekedés történt, abban viszont óriásit tévedtek, hogy ez nem lineáris, hanem exponenciális. És ahogy ők nem tudták megmondani akkor, hogy ez ilyen lesz, mi sem tudjuk most megmondani, hogy milyen lesz a következő tíz év.

Japánban most volt egy robot kiállítás, ahol egy olyan humanoid robotot mutattak be, amit kifejezetten arra a célra fejlesztettek, hogy lebegni tudjon. Főleg űrállomásokon akarnak majd külső szereléseket rábízni – megbízod egy feladattal, kiküldöd és ő elvégzi valószínűleg nagyobb szakértelemmel, gyorsabban és biztonságosabb körülmények között, mint ahogy mi, emberek tennénk. Még nincs üzemben, de hamarosan, pár éven belül várható, hogy ezeket a gépeket fogják felküldeni. Elképesztő! Ki gondolt volna erre, akár csak három évvel ezelőtt?

Mit tippelnél, a KKV szektornak mekkora része az, aki még semennyire nem digitalizálta a folyamatait, és mekkora része az, aki már szinte mindet digitalizálta?

Velünk azok a cégek dolgoznak, akik növekedni akarnak. Úgy látom, hogy vannak fura módon azok a leszakadó cégek, akik határozottan eldöntötték, hogy nem akarnak növekedni, nem akarnak ebben a versenyben részt venni, és ki akarnak maradni ebből az egész furcsán exponenciálisan gyorsuló világból, ők a kiöregedő, lemaradó, kieső cégek – én így hívom őket, de saját döntésükből azok –, ez körülbelül 5 százalék. Vannak a másik oldalon azok, akik még csak most lépnek be ebbe a nagy társasjátékba, ők az igazi startupok, akik egy jó 20 százalékát kiteszik a KKV szektornak.

Ebből 10 százalék az, aki még nem akar digitalizálni, mert azt mondja: „nemsokára belekezdek, de még egy picikét várok, még csak most vagyok túl az első befektetői körön” stb. Tehát vannak a lemaradók (5 százalék), és vannak a most belépők (10 százalék) – ez a 15 százalék összességében az, akik a digitalizációból most még kimaradnak, de rajtuk kívül bizony mindenki más ebben nagyon aktívan részt vesz és digitalizál valamilyen formában.

Az 5 százalék, akik nem akarnak növekedni, jellemzően olyan kis vállalkozásoknak, ahol egy vagy két alkalmazott van, és ők elégedettek a bevételükkel és kiadásukkal, ők nem akarnak növekedni?

Én hiszem azt, és azt látom a gyakorlatban, hogy nincs olyan, hogy stagnálás. Mindennek az ára megy felfelé, a világ olyan szituációkat sodor elénk, amire nem is számítottunk, tehát semmi sem marad állandó. A kategória, amit te leírtál a kérdésben: ők nem a megelégedettek, hanem ők azok, akik úgy döntöttek, hogy „Köszi, akkor én szeretnék ebből a nagy társasjátékból hamarosan majd kiszállni.”

Mi az a három vagy öt legfontosabb gondolat vagy lépés, amit javasolsz megfogadni a KKV-knak, ha digitalizációról van szó?

Az első, amit biztosan meg kell fogadni, hogy legyen egy nagyon jó cél, amikor digitalizálsz. Jó cél nélkül bukásra van ítélve az egész digitalizációs projekt. Rossz célnak számít például: „ha túl sok a papír, digitalizáljunk” – ezt láttam az egyik megrendelőnknél, de szerencsére rájött. Ez a célkitűzés önmagában egy semmitmondó, nem komoly cél, emellé nem lehet odaállni, ez egy lépés lesz a nagy folyamatban, amikor fontossá válik, de önmagában nem egy cél.

Ha rossz célt választunk, akkor az egész projekt mindenestül elbukhat.

A másik, amire nagyon kell vigyázni, hogy jó eszközt válasszunk. Már beszélgettünk arról, mi az, hogy dobozos szoftver, és mi az, hogy teljesen egyedi fejlesztés– tudni kell, hogy mikor melyik a jó megoldás.

Nem szabad feltálalni a spanyolviaszt, mikor egy dobozos megoldás, ami készen van, tökéletes. Ugyanakkor tisztán kell látni azt, hogy egy cég ha már nagyon sikeres és tiszta, kiforrott folyamatai vannak, hiba lenne egy szoftver kedvéért mindezt megváltoztatni, mert a dobozos program nem tud máshogyan működni.

3 ötlet és agilitás
Pontokba szedve minden átláthatóbb

A harmadik, amit én ide sorolnék, ami talán a legfontosabb, a kommunikáció hiánya, mint biztos bukási ok.

Például egy megrendelőnknél – egy gyártó cégnél – nagyon kevés volt a megfelelő munkaerő, de a megrendelése nagyon sok volt, tehát dübörgött volna a cég előre, ha lett volna elég kapacitása.

Azt mondta az ügyfelünk, hogy rendben, akkor a cél az, hogy növekedjünk és elégedettek legyenek velük az ügyfeleink, ezért gépesíteni fogunk. Ipari robotokat szereztek be, ezek el is kezdtek üzemelni, de egyszer csak azt vette észre a főnök, hogy a dolgozók egyre többször leállnak, sustorognak, beszélnek, mutogattak a gépekre – kellemetlen hangulat járta át a gyárakat és ez egyre feltűnőbb volt.

Egy kivizsgálást követően kiderült, hogy az emberek félnek. Mivel a cégvezető nem tájékoztatta a saját embereit arról, hogy mi és miért történik, ezért az emberek, a munkások nem tudtak az egészről semmit – ne felejtsük el, hogy ők nem tudták, hogy kellene felvenni még embert, mert nagyon sok a megrendelés. Ők azt látták, hogy egyre több a gép, csak ennyit láttak a kommunikáció hiánya miatt. Amikor a cégvezető leültette az összes kulcs emberét, akikben bízott, és elmondta több alkalommal is, hogy milyen fejlesztés folyik a cégben és miért, valamint azt, hogy hova fog eljutni a cég, és ez miért közös érdek, az egész folyamat sínre került.

Ha jól értem, akkor a három fontos dolog a jó cél, a jól megválasztott eszköz és a kommunikáció.

Lehet-e jó cél például a folyamatoknak a költségcsökkentése, az ügyfélélmény növelése, a megrendelési folyamatok idejének csökkentése, azoknak egyszerűsítése?

Lehetnek, de én még ezeken dolgoznék azért. Például az ügyfélélmény növelése, hogy „itt vagyok, szolgálj ki úgy, mint senki mást, és mindezt nagyon gyorsan tedd”, ez egy különösen aktuális cél.

Véleményed szerint az agilis módszertan csak a digitális folyamatokra értelmezhető vagy akármilyen működési folyamatra?

Az agilitás nagyon szabatosan megfogalmazva talán az, hogy kitűzünk egy célt, el is indulunk felé, de út közben találjuk ki az utat, közben találjuk ki a lépéseket, és minden folyamatosan változhat. Kis lépésekben közelítünk, és a végén lesz egy eredményünk, ami lehet, hogy el fog térni valamelyest attól, amit kezdetben meghatároztunk, mert a megtett út a célt is átalakította. Mi agilis módszertannal dolgozunk. Ezt nem szabad összetéveszteni azzal, hogy rosszabb lenne az eredmény, mint amit terveztünk, inkább a másságon van a hangsúly.

Tehát más lesz az eredmény, jobban meg fog felelni az elvárásoknak, mint amit az elején kitűztük, amikor még nem is pontosan tudtuk, hogy mit akarunk. Az agilitás ennek tökéletesen megfelel.

Mark Zuckerberg egyszer azt mondta, hogy az ötletek nem teljes kiforrottságukban jönnek ki a fejünkből, hanem jön valami ötlet kezdemény, amin el lehet kezdeni dolgozni, finomítani, alakítani, piacra dobni és vagy visszavonni onnan, vagy pedig erősíteni, de alakítani, dolgozni kell rajta folyamatosan. Ez az agilitás melegágya. Mi agilitással dolgozunk a projektjeink bevezetése során, így érünk el mindig sikereket és valójában az egész céget az agilitás segítségével vezetem, és ezt javaslom szinte minden cégvezetőnek, valahányszor beszélgetünk.

Hol és hogyan használható jól ez az agilis módszertan?

Korábban tíz-, öt- vagy féléves tervek készítése volt a divat, de ez ma már nem reális. Képzeld el azt, hogy terveket készítesz, de egyszer csak jön egy konfliktus, mint ami most is zajlik a közelünkben, vagy jön egy újabb járvány – tele vagyunk olyan szituációkkal, helyzetekkel, amelyekre soha senki nem számított pár hónappal ezelőtt sem.

Ez azt jelenti, hogy a jövő is tele van meglepetésekkel, a nagyon közeli jövő is. Nem érdemes óriási terveket fabrikálni, teljesen butaság eltölteni x hónapot azzal, hogy nagyon alaposan rákészülünk valamire, jól kidolgozzuk, elindulunk, aztán jönnek az akadályok, amelyekre nem gondoltunk és kiderül, hogy a terv nem ér semmit, ki kell dobni.

Én annak a híve vagyok, hogy ha valamit kitalálunk, azt azonnal kezdjük el csinálni, és nézzük meg, hogy a piac mit gondol róla.

Ha a piac visszaigazolja, és az emberek szeretik, akkor elkezdem finomítani, dolgozok rajta – agilitás, ugye – , kialakítok belőle valamit, amit utána a piac még jobban fog szeretni, és így tovább. Egyáltalán nem volt tervem, közben alakítottam ki.

Persze az is előfordulhat, hogy a piac nem igazolja, nem validálja ezt a dolgot. Ekkor én azonnal kapcsolok, nem erőltetem, van még másik 3 vagy 30 ötletkezdeményem, dolgozom inkább azokon. Az agilitást igazából így kell értelmezni – most kifejezetten nem informatika, hanem cégvezető oldalról.

Nyitottabbá teszi-e a KKV szektort a digitalizáció az agilitásra vagy inkább az agilitásra való nyitottság teszi őket nyitottabbá a digitalizációra?

Nem tudom, hogy a kettő együtt jár-e. Esetleg az előfordul – ezt láttam is megvalósulni ügyfelünknél –, hogy miután ipari robotizációba fogott, utána képesebb volt arra, hogy ügyfélélményt növeljen.

Azt tudta mondani az ügyfeleinek, hogy „figyelj, olyan modern gépeim és olyan jó embereim vannak, akik kezelik a gépeket, hogy ezentúl rugalmasabban fogjuk tudni kezelni a ti igényeiteket is” – agilisabbak lettek. Én azért nem mondanám egyértelműnek a következtetést, hogy „ha digitalizálsz, agilis leszel” vagy „agilis vagy, ezért digitalizáltabb leszel”.

Ha egy cégvezető agilis szemlélettel dolgozik, könnyen ráveheti az alkalmazottait is, hogy az agilis szemléletet kövessék?

A vállalati kultúrán van a hangsúly. Ha kialakítasz a cégben egy vállalati kultúrát, az olyan lesz, amilyet te szeretnél – ha része az agilitás, akkor része az agilitás.

Szerintem a kulcs az, hogy ne nevezd így, mert nem biztos, hogy elsőre érteni fogják. Ha azt mondod a dolgozóidnak, hogy ők is beleszólhatnak a termékfejlesztésbe, ők is véleményezhetik, hogy milyen szolgáltatást nyújt a cég, szerintük hogyan lehetne piacképesebb és milyen új termékekre lenne szükség, akkor máris észrevétlenül, nem nevén nevezve a gyereket, kicsi agilitást csempésztünk a dologba.

Szekrényi Péter – Pedro

Tulajdonos, szakmai vezető

A témával kapcsolatban bármilyen kérdés felmerül ezen a linken is kapcsolatba tud velünk lépni: Kapcsolat

Küldetés és Rólunk

Digitális átalakulás buktatói

Nemzeti Digitális Stratégia

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük