Képzeljük csak el egy szép és modern autógyárat. Ahogy megyünk egyik pontról a másikra, szembejön velünk egy nagy méretű, guruló és vadul villogó robot, aki egy szemmel láthatóan nehéz alkatrészt cipel. Amint kellő távolságba ér tőlünk, lassít, majd is megáll.
Ezt követően lassan megkerül minket és folytatja a munkát.
Na ez már a valóság: ember és gép együtt dolgozik, a termelést erősítve.
Egy ilyen gyárra az jellemző, hogy nem lesz kevesebb az ember, csupán komfortosabb lesz a munkakörnyezete.
Sokszor felmerül az emberben, hogy vajon hogyan fog kinézni a jövő a robot munkásokkal? Hát így: együtt dolgozunk majd, s ki ki csinálja, amiben jó.
Egyszer volt, hol nem
volt, hetedhét országon is túl, ott, ahol a kurtafarkú malac túr, élt két
ügyvezető igazgató.
Az egyik éjjel-nappal gürcölt, látástól vakulásig dolgozott, ráncainak se szeri se száma, mindig hajlott háttal sietősen közlekedett. Rabul ejtette az Excel-táblák gonosz sárkánya. Rabszolgaként bújta a táblázatok képleteit éjszakákon keresztül, nem sikerült olyan adatokat kinyernie, amire vágyott.
A másik ügyvezető a
napsütötte teraszon iszogatta kedvenc koktélját, közben
rákattintott mobilapplikációjára, s máris tiszta képet nyert cége
helyzetéről. Otthonról végezte munkáját, s mégis pontosan tudta mi történik az
irodában. Ezért mindig volt ideje családjára, s arra is, hogy időnként elutazzanak
az Óperenciás-tenger mellett fekvő nyaralójukba.
Történt egyszer, hogy
hogy nem, egyfele vitt üzleti útjuk, s találkoztak az Amtech Rendszerház
szervezte Üveghegyi Konferencián. (A gazdag ember előadóként, a szegény, pedig,
hogy tanuljon) Az esti üzleti vacsorán egymás mellett ültek, s már nagyon meg
is éhültek Meghányták vettették ügyes-bajos dolgaikat, kinek
mit sodort elejibe az élet.
– Szervusz öreg barátom! Hogy, s mint mennek dolgaid? Megviseltnek látszol.
– Hajjaj, drága földim –
sopánkodott a másik – dolgozom éjjel-nappal az irodámban, görnyedek a
számítógép felett, öntöm magamba a töméntelen kávét, nappal-lótok-futok. mégsem
jutok ötről hatra. Eljöttem erre a konferenciára, mert én magam sem látom,
hogy fordíthatnám életemet jobbra.
– Ne hímezz-hámozz
cimborám. Nagy bánat nyomhatja szívedet. Mi a baj?
– Nem hiszem, hogy az én
bajomon segíteni tudnál!
A cimbora csak húzódozik,
felelet helyett nagyokat hümmöget, s keservében a belehörpint kávéjába – még
várja a munka vacsora után-, fejét vakarja.
Látja ám a barát, hogy a
másik nemcsak mórikálja magát. Mit volt mit tenni, mondandójával kéretlenül
immár, azonnal a dolgok közepibe vág, s váltig faggatni kezdi.
– Legelébb azt mondd meg,
milyen a céged pénzügyi helyzete?
– Nem tudom, nem látom át
pontosan, nincsenek naprakész pontos kimutatásaim – mondja csüggedten.
S ekkor már felderül amaz
arca. Helyben vagyunk! – gondolja.
– Hogy állsz az
ügyfelekkel? Fizetnek-e a vevőid? Tudod-e, kik a legjobb ügyfeleid?
– Nincsenek erről statisztikáim,
ráadásul ügyfélkezelő rendszer integrálása sincs megoldva – válaszolja
lehorgasztott fejjel.
A barátnak szemmel
láthatóan egyre vidorabb kedve kerekedett. S ahogy neki egyre vidorabb kedve
kerekedett, a másik annál jobban elszontyolodott.
– Milyen a munkatársaid
hatékonysága? Sokat hibáznak? Mennyi időt kell tölteni a hibák kijavításával? –
kutakodik tovább, egyre nehezebben türtőztetve magát.
– Ennek mérésére végképp
nincs eszközöm – búslakodik erőst.
– És, mondd, átlátod a
munkafolyamataidat? – érdeklődik somolygós tekintettel.
– Hjaj, barátom, én
most már egész életemben arra vagyok kárhoztatva, hogy ezekkel a problémákkal
küzdjek, nincs szerencsém, kutyaszorítóban vagyok. Nem találom meg a jó
vevőket, nincs munkatársam, aki helyettem dolgozna, éjt nappalá téve ülök a gép
előtt, hogy valami használható adatot kinyerjek a régi elavult adatbázisokból.
Mit javasolsz mitévő legyek? – fogta immár rimánkodásra a dolgot.
– Van jó
vállalatirányítási szoftvered?
– Attól félek, ha veszek
egy szoftvert, még azt is meg kell tanulnom, hogyan működik, és nem is biztos,
hogy pont úgy működik, ahogy szeretném, még nagyobb kavarodás lesz a cégemben.
– Valóban így van a
dobozos szoftverek esetében. Neked kell alkalmazkodni a szoftver filozófiájához
és mire a toldozás-foltozásnak vége, hogy valamennyire úgy működjön, ahogy
szeretnéd, már annyi pénzt és energiát belefektettél, hogy azt is megbánod,
hogy belekezdtél.
– Valóban? És mit
javasolsz, mitévő legyek?
– Úgy látom, a problémád
összetettebb. A céged egyedi, csak te tudod mit szeretnél, hogyan
működjön, ezt ne feledd! Ha úgy gondolod, hogy felkészültél a változásra,
javaslom tedd, amit én valaha annak idején. Van, aki segítsen neked.
Miután átgondoltad és összeírtad üzleti folyamataidat, kerekedj fel és keresed
meg az Amtech Rendszerházat. Ott várni fog egy szakértő. Mondd el neki
részletesen, mit szeretnél és hagyd, hogy kinyíljon körötted a világ. Pont úgy,
ahogy elképzelted. Ne félj! A szoftver tökéletesen fog illeszkedni a
folyamataidhoz. Adataid egy közös helyen lesznek, tüstént lekérdezhetően. Gyors
lesz az információáramlás, mint a gondolat, a céged minden részlege között. És
mint egy térkép rálátsz a céged működésére, akár pihenés közben is, a világ
másik feléről is.
No, lett erre nagy öröm!
– Immáron köszönöm a jótanácsot, rögvest meg is fogadom! – Hát akkor, édes egy komám, viszlát az Óperenciás-tenger partján!
Ezt a három kifejezést különböztetjük meg, ha egy új
öltönyben gondolkodunk.
A készruha esetében bemegyünk egy boltba, levesszük a
vállfáról, irány a próbafülke és megnézzük mennyire „fittel” ránk. Megkérdezzük
aput/anyut/barátnőt/feleséget. Igen-igen ez nem rossz, bár ott egy kicsit szűk,
eláll a válla, bő a dereka vagy rövid az ujja. Tök mindegy, lényeg, hogy
kompromisszumot kell kötni, elfogadni olyannak amilyen, vagy nem vesszük meg.
Következő a fazonigazított. Előre megszabott szabásminta, egyes vevők
igényeire lehet szabni őket. Az ember bemegy a szabóhoz, itt-ott kienged,
bevarr, átalakít. Igen-igen…jobban áll, mint az előző, de mégsem az igazi. A
laikus emberek gyakran összekeverik az egyedi öltönyökkel, de a szakemberek
számára ég és föld a két típus.
A „bespoke” típus ugyanis az igazi egyedi, melyet kezdetektől
fogva az egyénre szabnak. Bemegyünk a szabóhoz, leveszi a méreteket,
megbeszélik, hogy pontosan milyen típust, fazont szeretnénk. Majd ezt követően
elkezdi varrni, eközben párszor még meghív, próbáltat, itt-ott korrigál, hogy
biztos azt kapd, amit szeretnél. Majd végeredményképpen megszületik a Mi öltönyünk,
amiből másnak nincs, és tökéletesen ránk simul.
Lássuk ezt vállalatirányítási
szoftverek esetében:
Az első esetében felcsapjuk az internetet, tehát bemegyünk a boltba, rákeresünk majd nézünk róla videót, lekapjuk a 7 napos próba verziót (próbafülke 🙂 ), kiválasztjuk a számunkra elfogadhatót és mehet a menet. Gyors, olcsó, de bele kell gyömöszölnünk a cégünket, itt-ott eláll, de hát ez van.
A következő esetben jönnek a testre szabott dobozos termékek, melyek általában moduláris rendszerek, tehát nyitottak itt-ott valamilyen mértékű változtatásra. Berántjuk, itt bevarr, ott kienged. Itt még egy kicsit szűk, illetve ott is lehetne változtatni, de nah…jó lesz így. Szintúgy, mint az öltönyök esetében, ezt is összekeverik az egyedi szoftverekkel.
Egyedi
szoftver esetében ugyanis szintén a kezdetektől fogva, cégre
szabjuk a ruhát. Találkozunk személyesen, ebben az esetben mi megyünk Önhöz.
Beszélgetünk, célokat határozunk meg, problémákat tárunk fel és megoldást
keresünk rá, levesszük a méreteket tehát. Ezek ismeretében elkezdjük a
fejlesztést, és ugyanúgy itt is folyamatosan kapcsolatban vagyunk, próbálgatunk
és tesztelünk, míg végül el nem készül a saját öltönyünk, ami egyedi, csak a
miénk és tökéletesen ránk simul.
Ezt lekövetve tehát, ha nem probléma, hogy kompromisszumokat kell kötni és addig változtatgatni a folyamatainkon, amíg az megfelel a szoftver használatához, netalán csak és kizárólag a pénz számít, akkor válasszuk a kész, vagy testre szabható dobozos termékeket. Amennyiben ez nem elég, és szeretnénk egy olyan rendszert, amely 100%-ban kielégíti igényeinket és minket szolgál, akkor nem kérdés, hogy az egyedi szoftver az optimális választás.
Na és milyen kötelezettségekkel jár egy egyedi fejlesztés? Többi idő és drágább is? Félünk tőle, mert bizonytalan? – A következő cikkben átnézzük. 🙂
Minap találkoztam ezzel a jelenséggel ismét. Az IT-s munkatárs keresett meg a cégtől, hogy a főnök megbízta vele: keresse meg a számukra legjobb ERP beszállítót és gondoskodjon is a teljes bevezetésről.
Ilyen esetekben ez azt jelenti, hogy senki nem akar ezzel foglalkozni, de mivel muszáj, rábízzák arra a személyre látszólag a legalkalmasabb e nemes feladatra.
Azt hihetnénk, hogy ez így is van, ugye? 🙂 Mit kell tudni annak, aki koordinálni fogja az ERP bevezetést? 1, hova akar eljutni a cég, s milyen üzleti céljai vannak? 2, ehhez képest hol tart most?
Az IT-s kolléga viszont leginkább az IT-t érintő kérdésekben van otthon, ami jól is van így. S persze szinte mindent ebből a nézőpontból néz.
Hacsak nem szeretnénk egy olyan rendszert, ami ugyan modern, mindent (is) tud és rendkívül logikus választás, ám ugyanakkor számunkra teljesen idegen és inkább maradunk az Excel tábláknál, akkor ne engedjük, hogy kizárólag az IT-s foglalkozzon a bevezetés nehézségeivel.
Inkább olyasvalakit bízzuk meg, aki a fentebb felsorolt 2 pontnak eleget tesz és persze a megfelelő pillanatban behívja az érintett személyeket, többek között az IT-s kollégát is. Majd.
Tegnap egy alapítványnál jártuk, felmértük a folyamatokat, elkészítettük az árajánlatot a saját egyedi ERP rendszerre, majd átadtuk, s elmagyaráztuk a hölgynek. Értette, megköszönte és még azt is jelezte, hogy január közepéig döntés születik; megsúgta, már a 2. körbe kerültünk, még egy versenytárs van rajtunk kívül.
Tervek szerint haladunk – gondoltam, míg nem este jött egy sms a hölgytől: “Kedves Péter, sajnos távozásra kértek fel a mai nappal és kértek, hogy jelezzem Önnek, hogy nem valósítják meg a projectet velünk. Minden jót Önnek”
Kérdésemre kiderült, hogy a főnök -mivel ismer valakit a másik cégnél- verseny nélkül azt választotta és a hölgyet, akit a bevezetésre vettek fel(!) fél éve, rögtön menesztette is.
Nos mivel minden ERP bevezetéshez kötelező 1 project manager a bevezető cég részéről, s 1 másik a megrendelő cég részéről is, ez olyan, mintha azt mondanánk a busz vezetőnek, hogy már elindultunk, utasok is vannak, kérlek Te most szállj le inkább.
Az ERP rendszer bevezetési nehézségei nem érnek véget a beszállító kiválasztásával. SŐT! Akkor kezdődnek igazán, s emiatt mindig kell valaki, aki a cégen belül koordinálja a teljes folyamatot elejétől végéig.
Az ERP projectek 37%-a elbukik világszerte és egy ilyen kardinális hiba, sajnos csak ezt a számot fogja erősíteni. Figyeljünk a szerepekre, alkalmazzuk és máris nagyobb az esély egy sikeres ERP szoftver bevezetésre!
Gondoltunk nézzük meg őszintén, hogy miért is érdemes az ügyfeleinknek velünk találkozni. Még mielőtt fogadnak minket, nézzék meg, hogy kivel találkoznak, az illető milyen értéket képvisel.
Mindezt azért, mert tudjuk, hogy az idő drága, csak akkor találkozzunk, ha nagy valószínűséggel egymást keressük. Az alábbi videók ezt segítik és szerepelnek értékesítő kollégáink aláírásában is hamarosan.
Leginkább azért, mert egy másik, potenciálisan új ügyfél is magára, illetve a saját problémáira ismerhet a videó megtekintése közben.
Ahogy egy ügyfelünk mondta: “a videót nézve, meggyőződtem róla, hogy ha ilyen problémákra tudtatok megoldást adni, akkor az én problémámra is biztos fogtok tudni, hisz láttatok már hasonlót.”
S minek kell elhangoznia a videóban mindenképp? Csupán 2 dolognak, de annak biztosan. Mi volt előttünk a helyzet és mi változott most, hogy a mi szoftverünk van már üzembe helyezve. Tipikus előtte/utána videó, röviden, tömören kb. 2 percben. Az se baj, ha meg van említve, hogy miért a mi cégünk lett kiválasztva.
S minél több ilyen jellegű kis videó készül, annál hitelesebbek leszünk a minket még nem ismerő ügyfeleink szemében. Ez maga a PR, vagyis amikor más mondja rólad, hogy jó vagy! 🙂
Nem is olyan régen még választható volt, hogy a szoftvereinket Windows-ra, vagy inkább platform független böngésző alapú (webes) program formájában készítsük el.
Ez okkal volt így, hisz a Windows-os programoknak voltak bizonyos határozott előnyeik a webes programokkal szemben, pl: hogy sokkal gyorsabbak voltak, gazdagabb funkcionalitással bírtak, robosztusabb programokat lehetett építeni. Ezek az előnyök azonban az évek során szépen eltűntek és most ott tartunk, hogy -bár megtehetnénk-nincs rá semmi okunk, hogy ajánljuk és válasszuk a csak Windows alapú vastag kliens alkalmazásokat.
Helyette inkább azt mondjuk, hogy legyen webes, mert: gyors, biztonságos, minden meg lehet építeni és nincs lehetetlen, bárhol fut, legyen az egy böngésző, tablet, vagy okos telefon. Nos és persze semmit sehova nem kell telepíteni.
Nem igazán lehet hátrány felsorolni, így 10 év után mi is elismerjük, hogy a régi típusú Windows-ra feltelepülő programok felett eljárt az idő. Persze még sok ilyen program van, lesz is, de mi vállalatirányítási rendszereket már modern alapokra építünk, amelyek igazán jövőállóak!
…mert ha belegondolunk, kit érdekel a fúrógép, én a lámpát szeretném felfúrni. Vagy kit érdekel maga a jegy, amikor én csupán a túlpartra szeretnék átjutni azzal a hajóval.
Mindig a cél a fontos és az határozza meg az eszközt. Fontos a kő, mint célszerszám, de valójában tüzet szeretnénk csiholni, az a cél.
Oké, ezt mint tudjuk, de mintha -főleg az IT szektorban- elfelejtenénk használni. Megjelenik egy lehetséges beszállító és elkezdi mutogatni részletesen a programot és annak funkcióit. Igen, ez mind fontos, miután mindenki tisztába került azzal, amit üzleti értéknek hívunk. Ennek hiányában hogy is tudhatná a beszállító, hogy jó-e az ő szoftvere arra, amire nekünk kell. Hogy tényleg elérjük-e az ő szoftverével a célunkat.
Hogy néz ez ki a gyakorlatban helyesen? Igazából egyszerű, csak a legtöbb IT beszállító csupán eladni akar és jöhet a következő. A helyes kérdés: “miért vagyunk itt, mi a fő probléma a cégben?” nézzünk meg minél több üzleti problémát, célt, illetve üzleti folyamatot, ami nem optimális most.
És ennyi. Erre a kérdés sorra bizony minden cégvezető -legyen kicsi, vagy nagy cég- elkezdi sorolni a problémáit és azt amin javítani kell. Na erre már lehet megoldást keresni, hozzáteszem leginkább akkor, ha az ajánlott ERP rendszer egyedi, s nem dobozos. Ez egy izgalmas beszélgetés lesz, aminek van értelme a megrendelő nézőpontjából is. Annak, hogy unalmas szoftver funkciókat nézegetünk kevésbé..
Mert van olyan, hogy nem optimálisan halad egy project, van olyan, hogy túlcsúszik a költsége, tervezett ideje, tartalma, tehát: nem a terveknek megfelelően alakul.
Persze védekezhetnénk hangzatos számokkal az internetről, hogy “márpedig az ERP projectek 70%-ban csúsznak ezért, meg ezért” – az akkor meg is van indokolva, szinte rendben van.
Pedig nem! Mi is az első szabály, ha ki akarsz jutni a gödörből? Az, hogy légy tisztában vele, hogy benne vagy 🙂 Tehát az, hogy objektíven ránézünk a helyzetre és bevonunk egy eddig kívülálló kollégát, majd tervet dolgozunk ki a helyes mederbe terelésre, biztos célravezetőbb, mint elbújni és majd csak lesz valahogy. A felelősséget vállalni kell (ettől csak nagyobbak leszünk) és hiszem, hogy ezt az ügyfél is értékeli, ha látja, beismerjük a hibát és van egy új(!) tervünk a kijavítására.
“Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.” – Einstein
